Sok olyan fa és cserje található meg a hazai erdőkben, mezőkön, melyek virága, termése vagy akár a levele étkezési felhasználásra alkalmas. Az akác virágával palacsintát ízesíthetünk, a fekete bodzából szörp es lekvár is készülhet, a vadrózsa termése teának kiváló, a kökény pedig számos módon felhasználható a lekvártól a szószig, szinte minden elkészíthető belőle, mint rokonából, a szilvából.

Lássunk néhány ismert ehető vadnövényt és a lehetséges felhasználási módjaikat!

Nagy csalán (Urtica dioica):
Egész Európában elterjedt növény, szinte bárhol megtálaljuk. A csalán leveleit és fiatal hajtásait kesztyűvel célszerű gyűjteni, mivel a rajta található csalánszőrökön keresztül hangyasavat juttat a bőr alá, ami először kellemetlen égő, majd hosszú ideig viszkető érzést okoz. Felhasználás előtt ezért dobjuk forrásban levő vízbe fél percre. Elkészíthető főzeléknek magában, vagy más zöldségekkel együtt, de levesekbe, salátákba is tehetjük. Régen sört is főztek belőle, és gyógyteája ma is fontos alkotórésze a vértisztító és veseműködést serkentő teakeverékeknek.

Mezei sóska (Rumex acetosa):
Leginkább hegyvidékeken, vizek partján, nedves élőhelyeken terem. A mezei sóskából savanykás íze miatt csak keveset használjunk belőle, inkább csak fűszerezésre. Főtt leveleinek íze jól illik burgonyás ételekhez, vagy lencsefőzelékhez, de omlettbe is keverhetjük.

Paraj libatop (Chenopodium bonus-henricus) és fehér libatop (Chenopodium album):
Mindkettő gyakori gyomnövénye kertjeinknek. Fiatal hajtásaikat spárga módjára párolva készíthetjük el. Leveleiket pedig főzelékként hasznosíthatjuk. A- és C-vitaminban gazdag növények, melyeknek magjaiból régen házilag lisztet készítettek.

Közönséges tyúkhúr (Stellaria media):
Apró, kerek levelű, talajon elterülő gyomnövény. Az egész föld feletti rész alkalmas konyhai felhasználásra, nyersen salátának, főzelékként, vagy levesben is jól érvényesül picit kesernyés íze. Nagy előnye, hogy egy évben több generációja is zöldell, így még tél elején is találhatunk zsenge egyedeket.

Pásztortáska (Capsella bursa-pastoris):
Fiatalon az egész tőlevélrózsáját salátaként vagy főzelékként készíthetjük el, a pásztortáska magvai pedig mustárhoz hasonló ízűek. Nagyon gyakori növény, akár a városi parkokban is találkozhatunk vele.

Fehér here (Trifolium repens), vörös here (Trifolium pratense), százszorszép (Bellis perennis):
Bár növénytanilag nem rokonok, mégis nagyon hasonló módokon használhatjuk fel őket. Leveleik főzelék-alapanyagok, virágaikkal pedig szinte bármilyen ételt díszíthetünk. A vörös-, és fehérhere virágai erre nyersen is alkalmasak, a százszorszép bimbóit előbb fűszeres ecetben áztassuk. E bimbók ecetesen "hamis kapribogyóként" is megállják helyüket.

Kövér porcsin (Portulaca oleracea):
Szárazabb területeken is találkozhatunk ezzel a húsos levelű, gyomként is előforduló növénnyel. Magas C-vitamin tartalma miatt régen skorbut ellen használták. Savanyúságként (ecetes felöntő lével), vagy borban is eltehető télire. Egyiptomban és Szudánban nemesített változatait kerti növényként termesztik, Nyugat-Európában pedig vadon begyűjtik, majd friss saláta-alapanyagként hozzák forgalomba.

Madársóska (Oxalis sp.):
Apró, lóherére emlékeztető növények, fehér vagy sárga virágokkal. Zöld es bordó levelű fajai is megtalálhatók a hazai mezőkön. Az utóbbi nagyon mostoha körülményeket is elvisel, így betonrepedésekből, tetőcserepek közül is gyakorta kinő. Savanykás ízű levelet fűszerezésre, ízesítésre használhatjuk, de csak kis mennyiségben, hiszen oxálsav tartalma miatt nagy mennyiségben káros is lehet.

Kerek repkény (Glechoma hederacea):
Nedvesebb területeken tömegesen előfordul ez az apró, lila virágú növény. A fiatal levelekkel burgonyás ételeket fűszerezhetünk (petrezselymes burgonya módjára például), de főzelékek dúsítására is szolgálhat. Túróhoz vagy fűszervajhoz keverve is kellemes ízű. Sörkészítésnél a komlót helyettesítették vele. Virágaival bólékat színezhetünk.

Nagy útifű (Plantago major), lándzsás útifű (Plantago lanceolata):
Zsenge leveleik feldolgozás nélkül, az idősebbek az erek eltávolítása (szálkátlanítása) után kerülhetnek az asztalra. Konyhai lehetőségeken túlmenően préselt nedve köhögéscsillapító.

Mezei katáng (Cichorium intybus):
Magas szárán júliustól szeptemberig virágzó kék szirmai feltűnőek a réteken. A katáng gyökeréből szárítás, pörkölés, és őrlés után pótkávé készíthető, zsenge levelei pedig főzelékként vagy párolva fogyaszthatóak. Ha begyűjtünk néhány gyökeret és cserépben, sötét helyen meghajtatjuk, a zsenge levelei nyersen is jó ízűek.

Közönséges cickafark (Achillea millefolium):
Díszváltozatát szárazvirágként használjak a virágkötők, az alapfaj pedig országszerte előfordul. Gyógyteája közismert, de levelei nyersen is finomak, illóolaj tartalmuk miatt aromások. Túró és vaj fűszerezésére javasolható.

Gyermekláncfű (Taraxacum officinale):
Az egyik leggyakoribb vadvirág a gyermekláncfű vagy pitypang, mely nemcsak a mezőkön, de a városi parkokban is igen elterjedt. Virágzás előtt gyökere főzve saláták alkotórésze, fiatal levelei (amíg nem keserednek meg) hasonlóképpen használhatók. Ha erről lekéstünk volna semmi gond, hiszen egész nyáron át virágzik: magjait elvetve rövid idő alatt zsenge levelekhez jutunk.