Útifű levél (Plantago major) (www.commanster.eu)

És fenyőből. És nemcsak köhögés, más felsőlégúti nyavalya ellen is kiváló, hatékony és nem bonyolult elkészíteni. Az elkészítés szezonja amúgy tavasz tájékára esik, ami valljuk meg, manapság már nem jelent olyan egyértelmű időpontot, mint korábban. Általában úgy április és május, de zegernyébb tavaszokon május utolsó harmadáig biztosan várni kell.

Utak mentén, mezőszélén, mindenütt (www.commanster.eu)

A metódus a következő.
1. Vegyünk egy kényelmes öltözetet és csörtessünk ki a természetbe, ott vigyázó tekintetünk vessük az útifű leveleire és a fenyőfák friss hajtásvégeire.

A természetnek tágabb és szűkebb értelmezése is megengedett, vagyis a saját kiskerttől a közeli erdőig, a parkerdőtől a szomszéd tanyáig terjedő szakaszok éppúgy alkalmasak az alapanyagok begyűjtésére, mint kirándulóhelyek, árokpartok vagy éppen a horgászparadicsomok területrészei.

Döntetlen: egy adag hajtásvég, egy adag útifű levél

2. A kiszemelt zöldekből vételezzünk jó néhány marokkal. A jó néhány marok mint mértékegység természetesen helyettesíthető szatyorral, a mennyiség mérhető dekagrammban, kilogrammban, bármiben, a lényeg az arányokon van. Egy adag útifű levélhez ugyanis egy adag friss fenyő hajtásvég és két adag cukor kell. Kristály.

3. Hazaérve lássunk hozzá a levelek és a hajtások diszkrét mosásához vagy inkább öblítéséhez.

Enyhén, de összetörjük őket

4. Kerítsünk egy méretes lábost vagy fazekat, öntsük bele a leveleket és a hajtásvégeket, majd egy mozsártörővel vagy más, alkalmas célszerszámmal enyhén törjük össze az alapanyagokat. Némi kopácsolás után már hozzá is kezdhetünk a rétegezés precíz és egyszersmind türelemre tanító folyamatához: egy sor útifű, egy sor cukor, egy sor fenyő egy sor cukor és így tovább mindaddig, amíg el nem érjük az edény háromnegyed részét. Ha nem vagyunk az útifű és a fenyő durva elkülönítésének elkötelezett hívei, hát keverjük össze őket, és a rétegezést máris kétszereplős előadássá alakítottuk: egy rész zöld és egy rész cukor, megint egy rész zöld és megint egy rész cukor.

Cukor van az ő tetején

5. Állni hagyjuk. Néha megforgatjuk. Sokáig. Sokáig hagyjuk állni, úgyhogy sokáig is forgatjuk, néha egy hétig vagy nyolc-kilenc napig is, ez idő alatt a masszánk – vagy mink – levet ereszt. Ezen a ponton vegyünk erőt magunkon, mert levünk nem egy kristálytiszta folyadék lesz, sokkal inkább egy átlátszatlan, sűrű – hirtelen felindulásból már-már rondának is nevezhető – szirupot kapunk. Ez némi szöszmöszökkel lesz teli, de ezektől egy sűrűbb teaszűrő segítségével könnyedén megszabadulhatunk.

A második napon

6. A szirupot szűrjük tehát le, töltsük üvegbe, tegyük hűtőszekrénybe, ott hosszú hónapokig (=egy évig is) eláll. Ha elővesz minket a köhögős nyavalya, a szirupból naponta egy-egy evőkanállal (vagy háromszor egy evőkanállal) kell meginni, a hatás garantált.

Útifű szirup:egy kupica egészség

Útifűből egyébként teát is készíthetünk, néhány csésze szintén segít a nyákoldásban, a baktériumok hidegre tételében, a hurutos tünetek enyhítésében és a köhögés csillapításában.

És még egy, ugyancsak fontos tudomány útifű ügyben. Ha megszúrjuk, megvágjuk a kezünket a kertben, kiránduláson, és nincs a kezünk ügyében semmi, amivel a vérzést csillapítani tudnánk, keressünk egy útifű levelet, fonákjával szorítsuk a sebre. Így üzembiztosan, természetes  módon csillapíthatjuk és el is állíthatjuk a kisebb vérzéseket.