Egy fa az örökkévalóságnak

 A 2013-as év fafajának választott házi berkenyéről és az év fája mozgalomról bővebben olvashatnak a Vidékfejlesztési Minisztérium Zöld Forrás pályázatának támogatásával létrehozott www.azevfaja.hu vagy az Országos Erdészeti Egyesület www.oee.hu honlapján.

Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényében így szól János kertész a fiához: 

„… De minden növevénynek más a természete. Mint az embernek. Meg köll vele ösmerkednünk. Van olyan, aki csak kövér földben díszlik, mint a mák és a napraforgó, meg a jeges levelű lapu. Van olyan, akinek szegénység a világa. A kövirózsa példának okáért, vagy a borostyán, vagy az őszibarack. Ismét más növevények a társas életet szeretik, mint a hangyák vagy a farkasok, vagy az emberek: a fenyőfa, nyírfa, bükkfa. Ismét mások a magányos életet kedvelik, mint a remeték: a diófa, hársfa, birsalmafa, berkenyefa. De berkenyefát soha ne ültess... A berkenyefa... nem terem addig... ameddig az ültetője él...”

.

A házi berkenye körte alakú terméssel rendelkező változata

Szakmai viták tárgya, hogy a házi berkenye Magyarországon őshonos-e, vagy - igaz nagyon régóta - betelepített fajta. Az tény, hogy már a tihanyi alapítólevélben is említésre került 1055-ben, brokina néven. A házi berkenye sokáig roppant népszerű volt, általában a középhegységek meleg, déli oldalain gondozták, és szőlősökben is gyakran előfordult, a Balaton környékén ma is olykor ki lehet szúrni öles, magas, idős példányokat. A házi berkenye manapság elsősorban díszfaként használatos, leginkább pihenőkertekbe javallott telepíteni nagy méretei, és tetszetős külseje miatt. 

Májusi virágzat

A házi berkenye megfelelő körülmények között valójában már 10-15 év után virágzik, és termést hoz, hazánkban azonban általában ez inkább két évtized után következik be. Virágzáskor mindig várható a rózsabogarak megjelenése, a fürtökben megjelenő fehér virágok körül szálldogáló fényes páncélú rovarok utánozhatatlan hangulatot csempésznek a kertbe. Hosszú életű fa, a legendák 4-500 éves példányokról is szólnak, általánosságban azonban legalább 50-100 évet biztosan tervezhetünk vele, így a berkenyét tényleg unokáinknak ültetjük. Magassága szoliterként 10-15 méter lesz, lombkoronája fiatalon általában keskeny, ahogy pedig idősödik kiszélesedik, ovális, vagy gömb alakú termebélyes formát vesz fel. A megfelelő idő elteltével virágzása május környékén időszerű, termését pedig ősszel, szeptember végén hozza, bár ez egy hónapot eltolódhat előre-hátra. Az ekkor sárga (a napos oldalán pirosló) apró almácskára emlékeztető 2-3 cm-es "bogyók" ilyenkor még nem fogyaszthatóak, magas csersavtartalmuk miatt fanyarok, bántó ízűek (innen ered népies neve: fojtós berkenye, fojtóska), némi utóérés, szottyosodás után azonban ízletesek, almaszerűek, állagukat tekintve pedig a körtéhez, naspolyához hasonlíthatóak. A termésből hagyományosan lekvár, sőt pálinka is készülhet, míg a berkenye fája kiváló alapanyag faragni való faként, hangszerkészítéshez, de egykoron még puskatus is készült belőle. A házi berkenye ősszel pompás színeket mutat levelein, ilyenkor válik igazán díszévé a kertnek, barnás-narancssárgás-pirosas lombozatával. A levelek lehullva nehezen rothadnak el, így a berkenyés kertekben - havazás elérkeztéig, sőt, akár egészen tavaszig - a talaj is színes szőnyeggé válik. 

Őszi színpompa

János kertésszel szemben én kifejezetten ajánlom a házi berkenye telepítését, amennyiben a kertben van elegendő hely és napfény a számára. Régi, ritka szokás a családban megszületett gyermek számára fát ültetni, ha valaki követi ezt a hagyományt, a házi berkenye kiválóan megfelel a célnak, sőt, nem csak a kis jövevénynek, hanem az ő gyermekeinek és unokáinak is családi örökség marad. 

A Somogy megyei Teleki község 300 éves berkenyéje

A házi berkenye telepítésén gondolkodóknak hasznos írás lehet az Erdészeti  Lapok alapos cikke a Sorbus domestica betegségeiről.