A diafalevél jellegzetes összetevői a cserzőanyagok, a fenolos savak és a juglonszármazékok. Érdekesség, hogy a juglonszármazékok felelősek azért, hogy - ha nem szedik össze a lehullott leveleket - a diófák alatt kipusztul az aljnövényzet. Ezek az anyagok ugyanis mérgező hatással vannak a lágyszárú növényekre.

A másik jellegzetes összetevőt, a levélben található cserzőanyagokat a népi gyógyászatban előszeretettel használják. A cserzőanyagoknak nemcsak kórokozó- és féregellenes hatásuk van, de helyi gyulladáscsökkentőként is funkcionálnak, éppen ezért a diófalevél teáját előszeretettel alkalmazzák bélférgesség, bőrgyulladások, szájüregi gyulladások és -fertőzések esetén.

A diófalevél teája nemcsak belsőleg hatásos, a bőr- és nyálkahártya-fertőzések, bőrgyulladások esetén borogatást is lehet belőle készíteni, fürdőként pedig főleg a gyulladásos megbetegedések enyhítésére javasolják.

Iránban a diófalevél a cukorbajegyik tradicionális ellenszere, és idehaza is gyakran használták a népi gyógyászatban a neki tulajdonított cukorbetegség-ellenes hatása miatt. És bár számos in vitro kísérlet bebizonyította, hogy a diófalevél kivonata valóban rendelkezhet vércukorszint- csökkentő hatással, ezek az eredmények még nem igazolják, hogy hosszú távon is biztonságosan alkalmazható lenne. 

Az ízületi gyulladás kezelése természetes gyógymódokkal

Közönséges galaj: a pajzsmirigy jótevője

Mi mindenre jó a keserűsó?

A legjobb természetes hashajtók

Teánk akkor lesz a leghatékonyabb, ha a július-augusztus környéki megvastagodott, sötétzöld levelekből készítjük. A rozsdafoltos vagy sárgás levelek már nem használhatóak. Szárítani árnyékos helyen érdemes, szárítás után pedig össze kell morzsolni, és páramentesen tárolni. Leforrázva fogyasztandó, kúraszerűen.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.--.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.--.-.-.-.-.-.-.-.-.

Úgy van az, ha almásderes lovunkat kell átfesteni sötétbarnára, igen jól jön, ha van a kezünk ügyében néhány zsáknyi diólevél. A Tenkes kapitányában Siklósi bácsi szerzett is néhány zsákkal, hogy néhány órás főzöcskézés után cimboráival átszínezze az ezredes lipicai lovát. Persze, ha nincs lovunk, de van diófánk, levelét ráérő időnkben még jó néhány hasznos célra szedegethetjük, száríthatjuk és gyűjtögethetjük.

Úgy tartják, a diólevél sikerrel veszi fel a harcot a baktériumokkal, riasztja a rovarokat és antibiotikumként is megállja a helyét. Régebbi korok javasasszonyai lábizzadás ellen éppúgy javallották, mint szemölcsökre, fekélyre, de használták vértisztító szerként is. A népi gyógyászattal foglalkozók most alighanem összevont szemöldökkel ülnek a monitor előtt, merthogy a népgyógyászati tudomány mai állása szerint mindezekre modern korunkban is kiváló, úgyhogy a múlt időt gyakorlatilag átírhatjuk jelenre.

Én úgy tapasztaltam, hogy levelét júniusban a legjobb szedni, teának fel lehet használni frissen vagy szárítva is. A szárítás sem ördöngös művelet, a leszedett leveleket szellős helyen, egy tálcán vagy pár lécből és szúnyoghálóból elkészített kereten, egymás mellé rakva kell elhelyezni, a folyamat innentől kezdve nem igényel emberi beavatkozást. Ha nagyobb tételben szeretnénk szert tenni diólevélre, négy-ötszörös szorzóval számoljunk, vagyis 4-5 kilogramm friss levélből nyerhetünk egy kilogrammnyi szárított diólevelet.

A szedésnél érdemes figyelni rá, hogy ne egy-egy ágnak essünk neki, és csupaszítsuk le könyörtelenül. Csak kevés többletmunkával jár, de érdemes körbejárni a fát, és a szükséges mennyiséget több helyről begyűjteni. Júniusban a diólevelek még egységes zöld színűek, szerintem ezek a legjobbak a tea elkészítéséhez.

Receptügyben n+1 variáció áll rendelkezésünkre, az általános recept szerint 15-20 gramm levelet kell leforrázni vagy megfőzni bő fél liter vízben, állni hagyni vagy tíz percig, aztán leszűrni, és az így nyert főzetből naponta két-három pohárral elfogyasztani. Teáját ízesíthetjük cukorral, mézzel, de szakértők szerint tökéletes hatás inkább az ízesítés nélküli változattal érhető el. Sokan használják a dió levelét teakeverék alkotórészeként: a teafüvekhez néhány teáskanálnyi szárított vagy egy féltenyérnyi friss diólevelet érdemes hozzáadni. Kedvelt összeállítás a fekete tea szegfűszeggel és diólevéllel. 

Ha nem vagyunk gyűjtögető kedvünkben, diófánk alatt egy kényelmes, árnyas kerti padon elmélázhatunk a világ soráról, olvasgathatjuk Hamvas Bélát, Karácsony Benőt, esetleg felidézhetjük, mit írt Weöres Sándor dióügyben.

jegyezte  Balogh Ferenc