A demencia orvosi szakszó, jelentése időskori szellemi hanyatlás. Fő jellemzője az elégtelen emlékezőtehetség, a koncentrációkészség csökkenése, és az intellektuális teljesítőképesség olyan szintű romlása, amely már a mindennapi életben is jelentős problémákat okoz. Az életkor előrehaladtával a demencia egyre gyakoribbá válik: a 65-74 év közötti személyek 3 százaléka szenved a demencia valamilyen formájában, míg a 85 éves kor felettieknek már 47 százalékuk érintett. Az átlagéletkor emelkedésével a demencia egyre gyakoribb betegséggé válik.

Sokféle oka lehet

Demenciát többféle betegség is okozhat, amelyek között vannak könnyebben és nehezebben kezelhetőek is. Világszerte a leggyakoribb ok az Alzheimer-betegség, ezt követi a vaszkuláris demencia, amely az elégtelen agyi vérellátás miatt kialakuló szellemi hanyatlást jelenti. Gyakori a fenti kettő keveréke, a kevert típusú demencia. Jó tudni, hogy a vaszkuláris demenciák egy része megelőzhető lenne: a dohányzás, a kezeletlen vagy rosszul beállított magas vérnyomás, az elhanyagolt cukorbetegség és magas koleszterinszint ugyanis egyaránt növeli a vaszkuláris demencia kialakulásának esélyét.

Demenciát okozhat a krónikus, rendszeres alkoholfogyasztás, egyes drogok, és még számtalan neurológiai betegség is (például Levy-testes demencia, frontotemporális demenciák). Ritkán az is előfordul, hogy a demenciát olyan állapotok okozzák, amelyek megfelelő kezeléssel teljesen visszafordíthatóak: ilyen például a pajzsmirigy-alulműködés vagy a B-vitamin hiány.

Változatos tünetek

A demencia tünetei általában fokozatosan alakulnak ki és az évek során egyre kifejezettebbé válnak. A leggyakoribb tünetek a memóriazavar, a koncentrációképesség csökkenése, a nyelvi készségek zavara, a térbeli tájékozódás és a problémamegoldás zavara – azaz a demenciában szenvedő idős emberek már nem képesek úgy gondolkodni, figyelni, beszélni és emlékezni, ahogyan fiatal korukban. Ami a memóriazavart illeti, ez nem mindig csupán feledékenységet jelent, hanem egyéb típusú memóriaproblémák is jelentkezhetnek: például a páciens úgy emlékszik, hogy egy esemény már megtörtént, pedig nem; régi eseményekre újként emlékszik vagy összekeveri a történetekben szereplő személyeket – például azt gondolja, hogy tegnap este jártak itt a második világháború utolsó éveiben érkező orosz katonák és elrabolták nemrég született dédunokáját, vagy hogy reggel még beszélgetett a szomszédasszonnyal, aki a valóságban már tíz éve elhunyt.

Bár a fő tünet minden esetben a szellemi hanyatlás, a különböző eredetű demenciák tüneteikben is különbözhetnek kissé. Az Alzheimer-betegség igen tipikus tünetei a rövid távú memória zavara, a szótalálási nehézség és a térbeli tájékozódás zavara, vagyis a gyakori eltévedés. Az Alzheimer-kóros betegek gyakran nincsenek tudatában tüneteiknek, csupán környezetük észleli azokat. A vaszkuláris, vagyis az elégtelen vérellátás okozta demenciák tünetei változatosak, attól függően, melyik agyi ereket érinti leginkább a betegség, de gyakran társul hozzájuk kísérőtünet, például szédülés vagy egyensúlyzavar.

A demencia fenti, tipikus tüneteihez gyakran másfajta tünetek is társulnak, amelyek tovább rontják a páciens állapotát és nehezítik az ilyen betegek gondozását is. Gyakori kísérő tünet például az ingerlékenység, lobbanékonység és nyugtalanság. A lehangoltság és a szorongás körülbelül minden ötödik demens beteget érint. Egyes esetekben a demenciában szenvedő betegnek látomásai vannak vagy hangokat hall a fejében, esetleg különös, téves meggyőződéseket táplál – igen gyakori például az a téveszme, hogy valakik megfigyelik vagy meglopják az illetőt.

A kivizsgálás menete

A demencia gyanúja esetén a páciens kivizsgálása során megállapítják a demencia okát és annak súlyossági fokát. Bár a betegek és a hozzátartozók gyakran nagyon várják és nagy fontosságot tulajdonítanak a vérvételeknek és a különböző agyi képalkotó vizsgálatoknak (CT, MRI vizsgálat), a legtöbb információt általában nem ezek, hanem az úgynevezett neuropszichológiai tesztek nyújtják.

A tesztek közül is sokféle létezik: általában az első szűrővizsgálat egy rövid, 5-10 perces teszttel kezdődik, amelyet akár a háziorvos is felvehet a beteggel. Fontos információforrás a beteg hozzátartozója is, aki sok adatot megadhat a páciens napi tevékenységeivel kapcsolatban. Amennyiben a fentiek alapján felmerül a demencia, a beteget többnyire pszichológus vagy neuropszichológus vizsgálja meg, aki különféle speciális, a memória egyes formáit, a koncentrációt, figyelmet, szókincset, a nyelvi és a problémamegoldó készségeket mérő teszteket vesz fel.

A demencia kivizsgálása során általában vérvételre is szükség van, de fontos tudni, hogy sem az Alzheimer-, sem a vaszkuláris demenciáknak nincs vérből kimutatható jele. A vérvétel ezekben az esetekben csupán arra szolgál, hogy az esetleges visszafordítható okokat (pajzsmirigy-betegség, vitaminhiány) és a társuló betegségeket (például elégtelen étkezés miatti fehérjehiány vagy kiszáradás) kiszűrjék.

A koponya CT vagy MRI-vizsgálatával felismerhető a vaszkuláris demencia, a SPECT-vizsgálat segítségével pedig elkülöníthető egymástól az Alzheimer-kór, a vaszkuláris demecia és még néhány ritkább demencia-forma. Ezek a vizsgálatok azonban csak kiegészítésként használatosak, hiszen a betegség típusát és különösen a súlyosságát és esetleges időbeli romlását elsősorban a tünetek és a neuropszichológiai tesztek alapján határozzák meg.

Mit tehetünk?

A demencia kezelésében nagyon fontos a páciens és a hozzátartozók megfelelő támogatása. A hozzátartozóknak sok mindent meg kell tanulniuk a betegségről és arról, hogyan küzdhetnek meg vele a mindennapokban – erre a célra önsegítő csoportok is elérhetőek, ahol demens betegek hozzátartozói osztják meg tapasztalataikat egymással. A páciens számára is létezik hasznos pszichológiai támogatás: ilyenek a tájékozódást és a mindennapok szervezését javító egyszerű technikák elsajátítása, valamint a memóriagyakorlatok, a művészetterápiák, állatterápiák, zeneterápiák. A fentiek nem gyógyítják meg a betegségek, de könnyebbé teszik a mindennapokat és javítják a páciens kísérő tüneteit, azaz a lehangoltságot, szorongást, nyugtalanságot. Egyes esetekben a gyógyszeres kezelés is hatékony lehet: bizonyos demenciatípusokban rendelkezésre állnak a betegség előrehaladását lassító, a romlást megállító gyógyszerek.